Christopher Kane fringeframes

February 1st, 2013

Christo­pher Kane pre-fall kollek­ciójában végre nem a csipke az, ami a deko­ratív áttet­sző anyagokat meghatározza. Az erotikus tar­talom ninc­sen kizárva, a nőiesség dom­inál a ruháknál. Kane a hosszú roj­tokkal ad tex­túrákat, mintha sejtelme­sen átsatírozta volna a szabadon hagy­ott területeket, mint a dekoltázs és a hasi rész egy szelete. Különös figyel­met fordí­tanék arra, hogy a ruha tökélete­sen pass­zol a test arányai­hoz, nincs over­size jel­lege, az alakot remekül kiemeli, a derék rész gumíro­zott, mnt ahogyan a mell­rész is óvatos redőkkel emeli ki a vonalakat.

High Fashion on Streets

February 1st, 2013

Vajon felismerjük-e a high fash­ion darabokat az utcán? Nem azokra a darabokra gon­do­lok, melyek a brand logóját hird­e­tik, hanem azon sze­zonális ruhákra, kiegészítőkre, melyek elméleti­leg maguk­ban hor­doz­zák a ter­vező esszen­ciáját, a brand abszolút felis­mer­hető véd­j­e­gyeit.
A kérdés azért is érdekes, mert nem minenki bújja át olyan tüzete­sen a run­way show-kon fel­so­rako­zott összeál­lítá­sokat, de talán még a net-a-portert, vagy az ehez hason­latos oldalakat sem. Még nehezebbé vált a dolga a divatéhes szem­nek, mióta meg­je­len­tek az olc­sóbb, és drágább máso­la­tok. Az olc­sób­bak sok fiatal lányka vál­lán, vagy kezében lóg, bár ezt mi csak mosolyo­gva figyeljük, hiszen lát­szik mind a minősé­gen, és vala­h­ogyan az out­fithez is a legkevésbé illeszkedik.
A másik baj az olcsó hamisítványokkal, hogy fogal­munk sincs, miért jelen­tenek még mindig ekkora pia­cot. A brand iránti tisztelet, vagy hogy ‘upper class’ érzést kölc­sönözzenek? Egyik érv sem tűnik valós­nak, hiszen a közön­ség nem átver­hető.
Van­nak per­sze rend­kívüli hason­má­sok, ame­lyek időnként igen magas áron kel­nek is el. Ezeket nem is lehet annyira egysz­erűen besz­erezni. Ezek, az általában kiegészítők, talán egye­sek számára meglepő módon, a gyárak­ban készül­nek. Min­den brand felvásárol egy bizonyos anyag­men­ny­iséget, emyl­ből a sze­zon darab­jai készül­nek, de per­sze nem lehet a kellő men­ny­iséget pon­tosan meghatározni, egy olyan 10%-nyi ráhagyás­sal szá­mol­nak. A meg­maradó anyag­ból azon­ban a dol­go­zók esetenként újabb darabokat gyár­tanak, melyek eltűn­nek a hátsó ajtón át. Elmélet­ben ere­de­tiek, hiszen ugyan az a minőség, és az ár is magas, mégis ked­vezőbb.
Ter­mészete­sen for­gal­mazá­suk illegális, de a cégek nem tudnak jelen helyzetben mit kez­deni a prob­lémá­val.
A másik tényező, amely meg­ne­hezí­theti dol­gunkat, hogy a bran­dek olyan nagy cégeknek adják át másolásra a kifutó bizonyos darab­jait, mint a H&M, Top­shop és a többi jól ismert brand.  Ezek egysz­erűen egy hasonló fazont, vagy mintát készítenek. Nem véletlen tehát,  pl. a Zarában a ruhák díszítése a Bal­maint idézi, vagy a H&M-nél találkozhatunk Pra­daval. Olyan ez, mint a con­cept autók. Egy neves autócég prezen­tál egy borzal­masan drága autó­mod­ellt, de hogy talpon tudjon maradni, hasonló mod­elleket kez­denek gyár­tani, ame­lyek per­sze csak árnyékai az ere­detinek, és ter­mészete­sen hoz­zájárul­nak az ere­deti nagy ötlet banálissá válásához.
A gond tehátl az, hogy eddig az ember azért vásárolta az  design-t, mert egyedi, inno­vatív volt, és külön­leges­nek érezhette magát benne. Jelen­leg azon­ban min­denki számára elérhetővé vált a luxu­s­trend, és ez lehet a legfőbb oka annak, hogy nem tűn­nek ki az utcákon.

Balen­ci­aga Pre-Fall 2013

Lan­vin Pre-Fall 2013

Urban style by Mind the Mustard

December 7th, 2012

No musts-just mus­tard szlo­gen­nel hird­eti magát az az online bolt, ahol igazán vagány darabokat találunk. A ren­delések átla­gos postaidőben érkeznek meg, ami Európára nézve 4–8 munkanap. A shop hip­szter és grunge darabokkal kereskedik, erre nyil­ván felka­pják fejüket az érin­tett olvasóim, de az öltözködni imádó egyedek is bátran nézelőd­het­nek, hiszen találni rengetek bohém streetwear darabot.
Az alap­darabokat anyaguk dobja fel, mint az áttet­sző hosszú ujjú, három­n­e­gyedes fel­sőrész, de találunk asszimetrikus darabokat is. Nagy­pa­pás ingek és csíkos szoknyák kényeztetik a bohém meg­je­lenésre éhes sze­meket, de én a kiegészítők­ben is elvesztem, mint a csontsz­erű karkötő, vagy az áttet­sző bakancs. Azt hiszem min­denki talál benne legalább egy must have darabot!

 

NERO Homme Magazine x Budapest

December 5th, 2012

A Nero Homme mag­a­zin debütált Budapesten. A hosszas előkészületek után megszületett az a mag­a­zin, ame­lyet min­denki kezébe aján­lok, aki a divat­fotókra nyi­tott, mint művészet, szemével a szép­séget keresi, és nem utasítja vis­sza az erotikát. A mag­a­zin témája a ‘male fash­ion and erotic con­tem­po­rary art’. Ennél töb­bet nem kívánok elárulni, hiszen engem is érint, de a legob­jek­tívebben szem­lélve is: érdemes odafi­gyelni rá!

Meadham Kirchhoff spring and summer

December 5th, 2012

Mead­ham Kirch­hoff barokos túlzá­sokba esett a kifutón a tavasz-nyári bemu­tatón. Ahogy mon­dani szokás, lehet szeretni, vagy utálni, de azt hiszem min­den­hol szót érdemel. A magam részéről a stylin­got kaotikus­nak találom, de a sza­ka­va­tott szem rögtön elmerül a rés­zletek pom­pájában, és inkább felfedezőú­tra indítja a szemet.
A vibráló, élénk színeket több­nyire fehér­rel kom­pen­zálja, rengeteg a masni, a csipke, a gyönyörű kön­nyed és nehezebb anyagok kavarog­nak a mod­elleken. Kiemel­ném a grandiózus éksz­erkínála­tot, amiben a túlméretezett kövek nagy szerephez jut­nak, nem beszélve a csil­logás­ról, amit a foglala­tok rafiniált megoldása is csak erősít.
A szoknyák harang alakúak, vagy idézik a régi korok sokat kri­tizált gyümölc­seit, és széltében ter­jeszked­nek, itt-ott vis­sza­jön egy újraértelmezett alsónemű. Nem marad el a fodor, és a szűk blézer sem, amely ívesen távolodik a csípőtől, és per­sze a roj­tok is szerepet kap­tak, mint pl. kesz­tyűn dekadens díszítés.
Minták terén az orna­men­tika sze­cessz­iós, barokkos és folk­lór díszítésként jelenik meg, az anyagn meg­je­len­het print­ként, de ahogy a pipac­sos haris­nyánál is láthatjuk, egysz­erűen bele­hor­golja, vagy rávar­rja.
A cipőkre, csizmákra még min­denkép­pen kitérnék. A fél­cipők vagy érdekes orrokban végződ­nek, mint egy letom­pí­tott, csúc­sosodó mod­ell, vagy szin­tén barokkos hagy­ományt követve az orrukra díszt var­rtak, mint egy csil­logó kő keretbe foglalva, vagy egy masni. A csizmák a térd fölé kúsz­nak, és a szolíd­ab­bak csupán mintásak, míg az extrém darabokat sok masni díszíti.
Érdemes figyel­nünk az enter­iőrre, az megerősít min­ket az iróniában és a dekan­den­ciában ami a kifutót uralja. Ez a barokk-rokokó világ vége, vagy éppen csak most kezdődik?

Futuristic Daria

December 5th, 2012

Daria Strok­ous Dior és Jil Sander darabok­ban pózolt a kamerá­nak. A steril fehér hát­tér előtt megelevenedő futur­isztikus irányt mutató összeál­lítá­sok a sportos és a menyass­zonyi ele­gan­cia kev­erékei. Az iskolás­lányos szoknya hosszú uszá­lyt kapott, felette pedig divatos, a hasat egy sávban szabadon hagyó felső lát­szik fehéren, csó­nak alakú nyakrésszel. A mod­ell egyik cipőorra lefelé mutat, így vezet ki szépen a kép­ből. Kissé előredől, még sincs elveszve a kép sta­bil­itása, úgy pózol, mint egy szökőkút közepén álló görög istennő szo­bra. Erre a hatásra erősítenek rá a drapéria finom redői.
A portré szin­tén steril, a füstös sze­meket remekül kiegészíti az ombre feketéje a haj végén. Tek­in­tete egyenes, az arc asszimetriája kap hangsú­lyt. Kic­sit kórházi érzésünk támad­hat a kép kékes színe miatt, illetve a fel­sőtest mezte­len­sége okán. Hugh Lippe más irány­ből közelítette meg az ‘orosz szép­séget’, egy hideg jövőképbe helyezte, ame­lyet a legjob­ban a fotózáshoz készült fash­ion video érzékel­tet.
Az edi­to­r­ial a FAT Magazine-nak készült.

London loves V Magazine

November 3rd, 2012

A V Mag­a­zin­nak készült az alábbi videó, illetve fotó­sorozat. A mozgókép tula­j­donkép­pen a WERK film, amely­ben a mod­ellek vidá­man ját­szanak édességekkel, vagy elron­tják a hul­lá­mozást, eszkimó­pusz­iz­nak és ráz­zák a zenére.  A mod­ellek  Leomie (PREMIER) Harry (PREMIER) Ben (SELECT) Hol­lie May (MODELS 1) Nancy (FM) Savan­nah (ELITE) Paul (SELECT). A fotókat Clare Shil­land készítette, a styling Michelle Raf­ferty érdeme. Mind­ket­tőben az egysz­erűség, ter­mészetesség dom­inál, ettől lett remek hangu­lata, és öröm ránézni.

Kate Upton is the new shining star

November 2nd, 2012

A divatvilágba ber­ob­banó Upton kisas­s­zony talán a leg­nagy­obb hírverést Terry Richard­son­nak köszön­heti, ugyan akkor nagyon jól csainálja. Ez a fash­ion video finom közeli felvételekkel kelti éle­tre az erotikát. Kate-et több szettben láthatjuk, de min­d­e­gyik­ben meg­tartja a maga érzéi pil­lan­tását. Az egyik legérzék­lete­sebb snitt talán az, amikor Upton végighúzza a széket a földön, mely előtt las­san lép­ked. De megkapó jelenet a Burberry kabá­ton végigsimító keze, illetve ahogy nyújtózik és ruhája rojt­jai a lev­eg­őben ringatóz­nak. A gyors vágá­sok mel­lett szo­lar­izá­ciót alka­lmaz.
A fotózás Steven Meisel mester vezényelte, míg a videót Gor­don von Steiner készítette.

Dora Abodi photoshooting disaster

October 24th, 2012

Abodi Dóra téli kam­pánya a The Secret Lay­ers címet viseli. A fotókat Zana Kriszt­ian készítette, bár véleményem szerint vagy min­den érdek­lődés nélkül nyomta le a gom­bot, vagy erőlködött, hogy elka­pjon olyan pil­lana­tokat, amikről azt várta, hogy érdekesnek ítéltessenek a közön­ség részéről. A fotók­ból min­den hiányzik, ami fotóértéket képvisel. A túvilágí­tott mod­ellek inkább hideg bábokként  néznek ránk üveges sze­mekkel, kife­jezéste­len arcokkal. A helyszín választás­ban több energiát lehet érezni, de a barokkos épület, sem az össze­hor­dott székek  rit­musa sem elég, hogy a mod­elleket többé tegye báboknál, unal­mas, lelketlen lényeknél. A leg­tragikus­abb az az érzet, amit akkor tapasz­tal­hatunk, mikor egy más kép­kivágás­ban láthatjuk az előző ‘gon­do­la­tot’. Mintha a fotós a jónak ítélt gon­do­latait ismételte volna meg gyer­meki lelkesedéssel.

Fragrance from Bvlgari

October 21st, 2012

Kirsten Dunst a Bvl­gari arca már több kam­pány óta. Mond­hat­nánk, hogy elfogult vagyok a videó­val szem­ben, mivel a ked­venc színésznőm­ről van szó, de mindig meg­találom benne azt a mac­skanő tek­in­tetet, ami képes áttűnni egy kedves mosolyba, felveszi a gyer­meki hun­cut­sá­got a szája széle, majd egy melankó­likusság váltja fel min­dezt.
A kam­pány­film­ben nincs igazi történés, a szép­ség, és a gomolygó füst hiva­tott az illat varázs­latát éle­tre kel­teni, képi világ­ban meg­fo­gal­mazni. A zeneválasztás kiváló, a zon­gora szomorú dal­lama része a Bvl­gari szertartásnak.